A minőségi bonsai valódi értéke
Miért olyan drágák a minőségi bonsaiok? És mi ennek az ára?
Mi valójában a bonsai? A szó japán eredetű, jelentése: edénybe ültetett fa. A bonsai azonban nem egy fafajta. Ez egy technika. Gyakorlatilag bármilyen fafajból lehet bonsait nevelni - a borókától a juharokon át a fenyőkig. A cél az, hogy egy kis cserépben álló fa úgy nézzen ki, mint egy teljes méretű, szél, időjárás és évszázadok növekedése által formált idős fa.
Valójában az idő illúzióját próbálod megteremteni. És ennek az illúziónak a létrehozásához valódi idő kell. Ha magról indítasz egy bonsait, 3–5 év, mire a törzs elég erős lesz. Újabb évek, mire kialakul a sziluett. Évtizedek, mire megszületik a karakter. És néha évszázadok, mire legenda lesz belőle.
A leglenyűgözőbb példányok 20, 30 évesek, néha több évszázadosak. Az a fehér fenyő, amelyet 1,3 millió dollárért adtak el, körülbelül az 1200-as években indult növekedésnek. Már bonsaiként nevelték, mielőtt az Oszmán Birodalom egyáltalán létezett volna. Aki elültette, soha nem látta meg a kész művet. Sem a gyerekei, sem az unokái, sőt, sok generáción keresztül vándorolt kézről kézre.
Ez nem túlzás. Egy sekély tálban nevelt bonsai nyáron akár néhány óra alatt is kiszáradhat. Sok fát forróságban naponta két-három alkalommal is öntözni kell. Ha egyetlen öntözést elmulasztasz egy forró napon, egy ötven évig nevelt fa akár egyetlen délután alatt elpusztulhat.
Japánban van egy mondás: három év kell csak ahhoz, hogy valaki megtanuljon rendesen öntözni. De az öntözés csak a kezdet. A drótozás is művészet. A bonsai mesterek egy drótozásnak nevezett technikát használnak, ahol vékony réz- vagy alumíniumdrótot tekernek az ágak köré, hogy hónapok alatt lassan meghajlítsák és formálják őket. Ha rosszul választod meg a hajlítás szögét, évek növekedését teheted tönkre. Ha túl sokáig marad fenn a drót, bevág a kéregbe, és maradandó hegeket hagy. A drótot folyamatosan figyelni kell, és pontosan a megfelelő időben eltávolítani.
Átültetés és gyökerek. 1-3 évente egy bonsait át kell ültetni. Ez azt jelenti, hogy a fát óvatosan kiemelik, kézzel visszavágják a gyökereit, majd friss talajba helyezik. Egyszerűnek hangzik, de a gyökérmetszés az, ami életben tartja a bonsait ilyen kis edényben. Ha hibázol, a fa vagy gyökérszorulttá válik és lassan elpusztul, vagy sokkot kap és gyorsan meghal.
Lombtalanítás. A haladó technikák még nagyobb odafigyelést igényelnek. A lombtalanítás során kora nyáron bizonyos fákról minden egyes levelet eltávolítanak, így kényszerítve őket új, kisebb levelek növesztésére. Egészséges fáknál ez gyönyörű eredményt ad. Gyenge példánynál viszont ez végzetes lehet!
Holtfa kialakítása. A japánul gin és shari néven ismert holtfa-részletek létrehozásához a kérget gondosan lehántják, hogy természetesen elhalt ágak hatását keltsék. Hónapokba vagy évekbe telik, mire kialakul az az időjárás által kifehérített, öreg hatású faanyag, amely az idős fák jellegzetessége.
Tanulóévek. Mindezeknek a technikáknak az elsajátítása éveket igényel. Japánban hagyományosan 6-10 éves tanoncképzés szükséges már az alapok megtanulásához is. Kunio Kobayashi maga több mint 200 tanítványt képzett, és azt mondja, körülbelül 5 év kell ahhoz, hogy valakit képzett bonsai művésznek lehessen tekinteni. És még akkor is csak az út elején tart. A tanoncképzés rendkívül intenzív képzés. Valentin Brose német bonsai-művész 3,5 évig tanult Kobayashi alatt Tokióban (Shunka-en), napi 12-18 órás munkával, havonta csak 1 szabadnappal.
Reggel 6-kor keltek, hajnalban gondozták a fákat, segítették a mestert, és a hierarchia szigorú volt (hosszabb ideje ott lévők rangidősebbek). A tanoncok a mester családjával élnek, együtt étkeznek, és a képzés apai mentorálással, feltétlen tisztelettel, őszinteséggel zajlik – Kobayashi maga is ezt hangsúlyozza. Ez a “deshi” (tanonc) rendszer kemény, de átalakítja az életet, olykor kultúrsokkot okozva a tanoncoknak.
Ezért is néz ki annyira másként az olcsó és a drága bonsai. A legtöbb olcsó bonsai - amilyeneket kertészetekben 20-50$ -ért látni - tömeggyártásban készül Kínában. A fákat 3-5 évig a földben nevelik, amíg a törzsük megvastagszik, majd néhány centiméter magasra visszavágják és cserépbe ültetik őket. Az eredménynek vastag az alsó része, de hiányzik belőle a fokozatos törzsszűkülés, a finom ágrendszer és a gondosan nevelt fa öreg hatása. A vágás helyén maradó seb lehet soha nem gyógyul be teljesen, örökké látható marad.
Ezzel szemben a hagyományos módon nevelt bonsai évtizedek alatt, fokozatosan alakítja ki formáját. A törzs természetesen szűkül a tövétől a csúcs felé. Az ágak újra és újra elágaznak, egyre finomabb ágrendszert hozva létre. A kéreg textúrát és karaktert kap. A talaj felszínén láthatóan szétterülő gyökerek - az úgynevezett nebari - stabilitást és kort sugallnak a fának.
Ezeket a tulajdonságokat nem lehet meghamisítani vagy felgyorsítani.
És ott van még a tál is. A bonsai tálak nem puszta edények, hanem a művészet részei. A japánok szerint a bonsai a fa és a tál harmóniája. A fa önmagában csak egy fa. A tál önmagában csak egy tál. De együtt valami többé válnak. A minőségi, kézzel készített japán bonsai tálak ára több száz vagy akár több ezer dollár is lehet. Híres történelmi fazekasok antik darabjai pedig még ennél is sokkal többe kerülnek, akár 100 000 dollárt is elérhet - csak a tál, fa nélkül.
A legértékesebb bonsaik azonban hordoznak valamit, amit nem lehet beárazni: a történelmüket. Azt, amit jelképeznek - túlélést, megbékélést, és az ember képességét arra, hogy a pusztítás árnyékában is képes szépséget létrehozni.
Aki egy több száz éves fát megvásárol, nem „tulajdonos” lesz, hanem átmeneti őrző. Vállalja, hogy továbbvisz egy hagyományt, amely már a születése előtt elkezdődött, és a halála után is folytatódni fog. Mert a fa túlélte az előző gazdáit, és túl fogja élni a következő generációkat is. A bonsai valódi ára nem az, amit az árcédulán látsz. Hanem az idő, amelyet emberek belefektettek, hogy a fáról gondoskodjanak. És Te? Vállalod?
